Dizájn és művészet az Inda Galériában

2007. szeptember 09.

Remek galéria bújik meg a Király utca egyik szépen felújított, régi bérházában, és még jobb a legújabb tárlata, amely Designképző művészet címmel nyílt meg a napokban. Bognár Rudolf, Dévényi Dalma, Gulyás Judit, Kiss Tibi, Lublóy Zoltán, Máté Eszter, Mátrai Edina, Zongor Roni iparművészek; illetve Cseh Lili, Huszti János, Kopasz Tamás, Marafkó Bence, Ottó László, Somody Péter, Otmar Spiss és Vágner Mátyás képzőművészek alkotásai láthatók szeptember 14-ig a tágas, almazöld kiállítótérben, amely megőrizte a nagypolgári lakás egykori miliőjét és otthonosságát.

A Disegnképző művészet nagy egyveleg, használati és dísztárgyakból, valamint festményekből áll, és már belépéskor káprázik a szemünk a sok szín és dizájnos forma láttán. De semmiképp sem mondhatnánk, hogy káosz van, mindegyik teremben, szobában a harmónia és a stílusos elrendezésmód a jellemző – a címhez méltón.

A kísérő szövegben a következő olvasható: "Fogyasztói társadalom vagyunk, valljuk be, lételemünk a vásárlás, hogy szükségleteinket, és még azon felül érzékeinket, vágyainkat, mondanivalónkat, vagy csak egyszerűen saját magunkat megjutalmazzuk egy-egy megvásárolt termékkel". És aki nem is él így, vagy csak nem ismeri be, talán mégsem jár rossz helyen, és valahol igaz az, hogy "…minden tárgy, melyet megveszünk, mely hozzánk kerül, valamilyen szükséglet kielégítését szolgálja…", hiszen a szemünk gyönyörködtetésére vásárolt méregdrága festmény is erre szolgál a falon. Az utolsó mondat azonban igazán megfontolandó: "Fogyasztói társadalom vagyunk, de vásároljunk mértékkel és érzéssel ez után a kiállítás után."

Az egyszeri látogató gondolkodása máris beindul, és ahogy barangol a gyönyörű, ám méregdrága cipők, ruhák, ékszerek, lámpák és festmények között, el is határozza, hogy adni fog az esztétikára ezután, főleg ha azokról a tárgyakról van szó, amelyekkel körülvesszük magunkat erre a röpke föl di életre. És nem is lehetne panasza senkinek egy innen berendezett lakásbelsőre. Zongor Roni virág-lámpa kompozíciói, Huszti János realista, markáns színekkel megfestett művei már-már a retrót idézik, de mégis mindegyik modern. Máté Eszter műanyag és fém kombinációjával készült ékszerei – szintén virágmintákkal – szolid eleganciával pompáznak egy sarokban. Vágner Mátyás fotómontázsai – főleg az E-adalékokat nyakra montírozó Minőségét megőrzi – igazán megragadják a szemlélőt. De mindegyik teremben van valami különleges: például Sándor Krisztián színes városai, vagy Szabó Ábel két tájképe, amelyeken az előtérben az országút.

A Designképző művészet tudatos vásárlásra és olyan gondolkodásra nevel, amely hasznos ugyan, de egyelőre még kevesen engedhetik meg maguknak, ám annál többen kaphatnak ötleteket.
 

Zalka Szilvia
Magyar Hírlap