Mit csinált a finn nagykövet a Király utca 34.-ben? – Skandináv festők bemutatkozása
Jari Vilén, Finnország új magyarországi nagykövete szerdán érkezett Budapestre. Este, régi finn szokás szerint a feleségével szaunázni ment – ezt maga a nagykövet úr mesélte el –, másnap délután pedig a pesti Király utcába sietett. A 34.-be, annak is a második emeletére, az Inda Galériába, ahol előbb magyarul szólt, hogy: „Tisztelt hölgyem, uram! Köszönöm!”, azután elmosolyodott, és finnül nyitotta meg a Határeset című kiállítást, melyben finn, lengyel, svéd és magyar képzőművészek alkotásai láthatók augusztus legvégéig.
Riikka Wesama képe: Egy tájkép szoba című temperafestmény Forrás: Inda GalériaAz Inda egy majd’ egy éve létező pesti lakásgaléria. Két közgazdász, egy férfi és egy nő alapította, miután összeházasodtak, gyermekük született, és a feleség, Tallér Ágnes elvégezte az Iparművészeti Egyetem művészetimenedzser-képző szakát.
Kortárs művészeti galériát ma legegyszerűbben úgy nyithatunk, ha van egy fölös, legalább százharminc négyzetméteres, elegáns és szellős lakásunk a most formálódó Király utcában, és találunk hozzá olyan művészt, olyan művészeti vezetőt, akinek leghőbb vágya, hogy az Inda köré gyűjtve Magyarország legígéretesebb fiatal kortárs képzőművészeit, egyszer a külföldi művészeti piacon is megjelenjenek. Az Inda művészeti vezetőjét Romvári Mártonnak hívják, és nem kis szerepe van abban, hogy a galériában most éppen nemzetközi Határeset van.
Jari Vilén nagykövet úr roppant módon örült a Határesetnek. Annak is, hogy a Finn Festők Egyesülete meg a magyar Tölgy Kulturális Egyesület között immáron nyolc éve tartó valós kapcsolat van: a finn, a magyar és egyéb nemzetiségű művészek egy felsőörsi panzióban, a Török villában találkoznak nyaranta. Ez egy szimpózium, tíz nap, amiről Juha Okko finn festő azt mondta, azt írta, hogy már maga az ötlet is egy nagy és rizikós határeset. „Merthogy a lényeg nem a munkájuk, az esemény dokumentálása vagy a hírnevük és az életpályájuk, hanem az ő változatos lényük, egyéni, emberi jelenlétük, az, ami valami újat, megjósolhatatlant, valami nagyon mást hoz létre minden alkalommal.”
Az idei szimpóziumnak az eredménye kicsit meghökkentő, kicsit nem: Marja Hakala Zuhanyfüggönye például zsinegből és száraz növényekből készült, és el lehet mélázni a papírkönyvein is, melyekben a lapok fehérek, üresek, habkönnyűek, és mint a gondolatok, fölborzolhatók. Humor, csöppnyi keserűséggel, olyan, mint Morgan Stenman 10 és 1-je, ami nem más, mint egy szemmagasságba függesztett pár férfi cipő. A mérete 45-ös, az anyaga jóféle bőr, a kidolgozása míves, kár, hogy mindkét talpán van egy lyuk. Egy tökéletes, egy szabályos, melynek egyikéből kötélhágcsó vezet a mélybe; vagy egyes helyi elemzők szerint a mélyből a lyukas valóságba így juthatunk fel.
Jari Vilén, Finnország új magyarországi nagykövete a Határesetet örömmel nyitotta meg, azt mondta, azért is, mert hogy ő a messzi Lappföldről származik, ahol a határélmények mindennaposak – ő például tizenöt percre született a svéd határtól –, és hogy ez a pesti nemzetközi kiállítás számára arról szól, hogy a művészetben, ellentétben a köznapi gondolkodással, már tényleg nincsenek határok.
Népszava / Scipiades Erzsébet